Hol is kezdjem…. talán a legelején a legjobb!
Tegnap este vagyis inkább hajnalban szokás szerint kiengedtek a gazdáim, mivel éreztem h szükség van “hív a természet” ! Minden jól is ment , reggel nőstény 2lábúm felkelt , beengedett, aztán engem annyira elnyomott az álmosság meg túl hideg is volt kint, így hiába hívogatott mikor már készen állt az indulásra , hogy menjek ki vele nem sok kedvem volt így elterültem mint egy rongyszőnyeg és bent maradtam a lakásban a másik két kis szobacirkálóval.
Aztán eljött az idő, mikor kialudtam magam és unatkoztam. Először csak a két kis maflát piszkáltam,játszottam velük, húztam-nyúztam őket. Közben hallottam ahogy fent a hálószobában ott durmol még a hím 2lábúm! Ekkor jött az ÖTLET, hogy NEHOGYMÁR csak a kis bagolyképű pincsikisasszony aludjon a pihe puha párnák közt a gazdival…. így megpróbáltam felmenni. ( zárójelben megjegyezném: eddig azért nem mentem fel mert eszembe sem jutott , másik meg a lépcsőnél van egy házi készítésű kis ajtó ami egy madzaggal van átkötve h ne tudjunk felmenni a tetőtérbe )
Sikerélményem volt!!!!!! FELJUTOTTAM!!!!!!!!!! CSODÁLATOS ÉRZÉS, végre valami új szag, új látvány, új közérzet, minden új! Imádom ezt az érzést. Nah de a lényeg megláttam a nagyban horkoló 2lábúmat, úgy döntöttem meglepem és ráugrok! Mondhatom jól sikerült, mert az a jóember kettőig nem látott, világáról nem tudott, hirtelen csak azt látta hogy rajta terpeszkedem. Jó volt a bőrömön/szőrömön érzeni a puha ágyneműt és az előre bemelegített helyet. De ekkor jött csak a gond! A nagy ijedtségtől , amit a gazdám érzett nem tudta hogy mi a frász történhetett hogy jutottam fel…. erre meg én is annyira megijedtem h laposkúszásban elkezdtem kiiszkolni a hálóból de ahogy hirtelen lenéztem megláttam azt a hatalmas nagy messzeséget, a végtelent…. képtelen voltam lemenni. Ott álltam én és a lépcső, aztán már a gazdám is mögöttem. Hiába mondta h induljak meg egyszerűen nem ment, betámasztottam a két lábammal és nem mentem se jobbra se balra se sehova csak ott álltam a gazdi hátulról próbált letuszkolni, de én csak tartottam magam és sziklává dermedve néztem, hogy most ezt komolyan gondolja -e v csak szívózik velem…. és erre a nagy nyomásra a félelemtől , valamint némi bosszú végett összepisiltem fent mindent! A hím 2lábúmnak egyre nagyobb és vörösebb lett a feje, de aztán lenyugodott és kedves megértő kutyabarátként lesegített a lépcsőről. Végig jött mellettem és támogatott.
Mikor leértünk rájöttem , hogy NÁLA JOBB EMBERT magamnak el sem képzelhetnék!Szeretettel , támogatással és odafigyeléssel jött végig! Mikor leértem még meg is dícsért! 🙂 Cserébe ÉN egész nap jól viselkedtem!
Persze azt is megfogadtam, hogy soha többé nem megyek oda fel ( de ezt ŐK nem tudják és jobb is így, hagy legyenek kételyek közt 😉 ) !
Üdvözletem küldöm minden kutyabajtársamnak akik a földön járnak!
UI: ha javasolhatok valamit, aki nincs hozzászokva a magaslatokhoz ne próbálkozzon! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: