Teljes pánik van szokás szerint …. már azt hittem, hogy le akarnak cserélni!

Micsoda gazdik az ilyenek, akik csak úgy idehoznak se szó se beszéd egy új dögöt…. kikérem magamnak! Rám hozták teljesen a rémületet!  Elmagyaráztam nekik, hogy soha, de soha többet nem tehetnek ilyet velem / velünk.

A történet ott  kezdődik, hogy pár nappal ezelőtt elmentek “kirándulni” a 2lábúim. Már ez rosszul esett, hogy mi az, hogy hétvége van, ezek meg itt hagynak szokás szerint a kis szobacirkálókkal. (Szerintem ők mármint a 2lábúim abban a hitben vannak, hogy ÉN  nem tudom megkülönböztetni a napokat…. pedig tévednek – tudom hogyha későn kelnek akkor itthonmaradós nap van a gazdiknak, ha korán kel a nőstény2lábúm akkor dolgozós nap van!!!) Elfogadtam… játszottam… úgy voltam vele, hogy hátha hoznak nekem valami kis vigasztaló ajándékot, cserébe, hogy nem nyírtam ki senkit amég itt maradtam egyedül nagykutyaként.

Hát hoztak is….

Láttam nyávogva vonult be a nőstény 2lábú kezében valami kis fekete szöszmösszel. A hím 2lábúm ott kiabált neki, hogy várjál meg, majd együtt menjünk be. Álltam a kapu előtt és néztem, hogy most mi a bűbánatosságért vonulnak ezek így ennyire együtt. Aztán megcsapta az orromat valami fura szag…. tudtam, hogy nem a gazdáimé, nem is kaja szag… ez valami más. Egyszeriben leguggolt mellém a nőstény 2lábúm és megláttam mi a fekete szöszmösz… hát nem szöszmösz volt, hanem egy kis csoffadt, fekete, nyüszögős, furaszagú eb. Néztem, bökdöstem, felborítottam – erre a nőstény gazdi sikítani kezdett, hogy NEEEE VIGYÁZZ RÁ KHIRA MÉÉÉÉÉG KICSIIIIIIIIIII ( mindezt fejhangon) – szaglásztam, aztán rohantam be a lakásba. Letették a földre és persze mi volt az első dolga … hát odapisilt a kőre, az ÉN kövemre, ahol ÉN fekszem, mászkálok, élek.

Teljesen felborította a mindennapjainkat. Eddig éltünk békésen , most meg ez a kis buzmancs beköltözött hozzánk. Mellesleg tényleg olyan mint egy szörnyeteg. Jön, rohan, csattogtat a fogaival, mindent megrág ami csak a szája közelében van. Esténként sír, csörög zörög ( zárójelben megjegyezném a gazdijaimat is idegesíti, de hát úgy kell nekik , ők hozták ide ezt a sz*rcsimbókot ) mindenáron fel akar menni a 2lábúék szobájába, de eltorlaszolták az utat és esélytelen feljutnia (háháhááááááááá). Még a kezüket meg a lábukat is csócsálja, és rettenetesen zabás. Folyton lopni akar a kajámból. De ÉN megmondtam neki már a legelején – HOGYHA A TÁLAM KÖZELÉBE MER JÖNNI LETÉPEM AZ ARCÁT!!!!  Persze kis értetlen buta kutya, próbálkozott egyszer-kétszer de helyre raktam az agyában a dolgokat.

Miután tudatosult bennem, hogy ez a kutya nem egy átmeneti szállóként jött hozzánk, hanem végleg marad próbáltam elfogadni, hogy ezek után testvéremként kell kezelnem. ( Persze mindannyian tudjuk, hogy egy jó testvér mindig nyüstöli a másikat ) 🙂

Azt el is felejtettem megemlíteni, hogy a becses neve a kis szörnyetegnek NOVA lett.

Remélhetőleg jól ki fogunk jönni egymással, megtanítom majd minden “jóra” amit csak el lehet követni kutyaéletünk során! 😉