1.0Khira élete K-Citynhttps://khiracity.cafeblog.huZsófia Kantárcsicshttps://khiracity.cafeblog.hu/author/zsofiakantarcsics/A hétvégén kaptam a 2lábúimtól egy új labdát, mivel a régit eltüntettem (értsd: szétrágtam cafatokra) és már nagyon unatkoztam napközben, ha nem voltak itthon az embereim. Mindez szombaton történt, megint láttam reggel öltözködtek, kabátot húztak, felvették a cipőjüket. Tudtam, hogy szokás szerint itt hagyni készülnek a szobacirkálókkal, úgyhogy megpróbáltam ellenállást tanúsítani velük szemben; például úgy hogy elvittem a cipőjüket, túrtam bele az arcomat a lábukba, folyton ott keringtem körülöttük, elfoglaltam a kanapén a helyüket és hasonlók. Nah de hát mit volt mit tenni, csak sikerült elkészülniük és nekiindultak a nagyvilágnak. Álltam a kapu előtt, néztem ahogy kiállnak a kocsival és csak reménykedtem , hogy gyorsan visszatérnek hozzám és nem kell sokáig tűrnöm a többi négylábú idegesítő kis lényt körülöttem. Úgy döntöttem játszom kicsit Cupákkal és Tapival, velük legalább lehet kicsit rohangászni és ugrabugrálni, gödröt ásni , ugatni a semmibe és minden jó amit egy kutya el tud képzelni maga körül, persze a két kis kényeske Lara és Rozi csak ültek a teraszon vagy bent szomszédoltak, ahova én nem nagyon járhatok be, mert mindig csak kupit csinálok! :D Egyszer csak meghallottam, hogy jön egy kocsi ismerős zajjal. Nagy brümmögés, zörgés ( ezalatt az autót értem ), és ordító zene. <em>Nem is értem, hogy hogy bírják elviselni azt a kornyikálást a kocsiban</em>... nah de nem az én dolgom!Szóval rohantam a kapuhoz, vártam, és megláttam a járgányt. Heves ugatásba kezdtem, mire persze a sok kis vakarék is körém gyűlt. Vonyítottam, ugráltam, keringtem, mint gólyafos a levegőben és kiabáltam nekik, hogy: - "gyertek már , siessetek, úgy hiányoztatok! mit hoztatok nekem? " - "ugye van valami a nagy szatyorban ami az enyém, csak az enyém?!?!" <em>Azt azért tudni kell, hogy minden alkalommal kapunk valami kis apróságot, vagy nasit, vagy valami új finomságot, de azokat mind meg kell osztanom a többiekkel is és az nem a kedvenc mozzanatom</em>. Szóval jönnek befelé, mint a málhás lovak, én meg rohanok előre, igaz sajnos még arra nem jöttem rá, hogy hogyan tudnám kinyitni az ajtót nekik , de sebaj. Végre sikerül bejutniuk és már túrom szét a szatyort, hátha van benne valami jó dolog. Erre megtaláltam a csodaszuper új játékomat egy igazi focilabdát! Boldogság töltötte el piciny szívemet, hiszen tudtam , hogy ezt csak nekem szánták, mivel a kicsik a pici szájukkal hozzá sem tudnak nyúlni a lasztimhoz. Rohantam , rugdostam két első lábammal, próbáltam bekapni, hogy elcipeljem egy másik biztonságos helyre. Erre hallom, hogy a 2lábúim kiabálnak, hogy : -"Khira nehogy kidurrantsd az új labdát, mert egy ideig nem kapsz másikat!" Én meg csak rohantam, próbáltam eldugni és erre PUFFFFF...SSSSSSSSSSSSSSSSZZZZZZ! (Körülbelül 15 percig tartott a labda ideális / kerek formája.)  A gazdáim csak néztek és nem tudtak mást csinálni , mint nevettek. A nőstény 2lábúm új neveket aggatott rám pl: BIRODALMI LÉPEGETŐ, a ROMBOLÓ, TERMINÁTOR és hasonlók. Valahol igaza van de én így is imádom Őket!   <a href="https://khiracity.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_20140503_163349.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-264" alt="IMG_20140503_163349" src="https://khiracity.cafeblog.hu/files/2014/05/IMG_20140503_163349-300x225.jpg" width="300" height="225" /></a>    rich