Üdv kedves olvasók!
Nemrég egy balatoni kutyás tréning hétvégén vettünk részt a 2lábúakkal. Útitársam volt Novicsenko is.
Reggel: kómásfejek, hörgőhangok, rohanás, bepakolás-kipakolás, ezmegvanazmegvan, aztittnehagyjuk, igyekezzél, mitcsinálszmég, indulnikéne, biztoshogymindentberaktál?, jómenjünkmár, záromazajtót. Tömören az indulásunk.
Majd beszálltunk mi is a kis utazóboxunkba, erre hallom hogy a nőstény2lábúm, halkan és félve közli a társával hogy bocsi, de elfelejtettem kaját csinálni az útra. Hím 2lábún érezhető volt az elégedetlenség, majd pár másodpercre rá rájött, hogy valószínűleg a NEKÜNK vásárolt eleséget is otthon hagyták. Megkérdezte a mellette ülőt és tényleg így történt. Feszültség fokozódott, ráadásul nem csak a gazdiban, hanem bennem is . Mi az hogy minden szirszart bepakolnak abba a táskába a lényeges, életbevágó, létszükségletfenntartó ételt pedig nem?! Szívem szerint kitéptem volna magam a boxbol és őrjöngve üvöltöttem volna, hogy Ti aztán vagytok még gazdák… mindenre gondoltok csak az én kajámra nem?! De azért védelmükre mondva azonnal az első kis üzletnél feltankoltak nekünk finomságokkal.
Megérkeztünk. Végre kinyújtóztattam a lábaimat. Gyors terület megjelölés. Novicsenkóval egy kis rohanás és délután már kezdődhetett is a tréning.
Később felállították a 2lábúim a sátrat. Kitalálták, hogy majd ÉN meg Novi bent alszunk velük együtt. ÉN bementem és majdnem infarktust kaptam. Meleg volt, zárt volt, rámjött a görcs, majd bejött az a dinka Nova is és ugyanúgy reagált mint ÉN. Úgy döntöttem hogy inkább alszom a boxba minthogy abba a borzalomba kelljen feküdnöm egy egész éjszakán át. Én jól érztem magam, míg hallottam hogy a 2lábúim halálra fagytak az éjjel.
Azért amiért jól viselkedtünk kaptunk új játékot. Imádom, csillogvillog, világít és friss. Még van időm szétszedni! 🙂
Délután lesétáltunk a 2lábúakkal a Balaton partra. Mert a nőstény 2lábú ott vernyogott, hogy ő márpedig ha fürdeni nem is de a kezét bele akarja tenni legalább a nagy Balatonba. Hosszú császkálás után végre odaértünk ahhoz a nagy víztömeghez mire Novi elkezdett menőzni, hogy majd Ő megmutatja h kemény és iszik a vízből. Erre ez a tökkelütött belecsúszott a vízbe…. az a rémület az arcán, hirtelen azt sem tudta hogy merre van előre, próbált kimászni de annyira csúszott a kő, hogy esélye sem volt, pedig küzdött rendesen! Végül a hím2lábú megszánta és segített neki. Én meg ott vinnyogtam a röhögéstől mögötte! 🙂 Majd előjött belőle a vadászösztön és megint majdnem fürdött egyet, mert látta a vadkacsákat úszni és úgy érezte hogy neki azt üldöznie kell.
Hát röviden tömören ennyi.
Íme két kisfilm rólunk és a csodás hétvégénkről.
Köszönjük mindenkinek a segítséget és a lehetőséget, nagyon jól éreztük magunkat!
Orrösszeérintős üdvözlet mindenkinek!