Megmutatom Nektek kedves ebtársaim, hogy hogyan próbálom rávenni a hímgazdimat , hogy velem együtt feküdjön a padlón, ha már én nem mehetek fel a kanapéra! 😉

A lényeg, hogy eljátszom, hogy milyen cuki vagyok és hagyom hogy az intimszférámba tolakodjon! 😀

Ő persze azt hiszi, hogy így majd jobban fogok rá hallgatni, pedig nem így van!!!!! Előre leszögezem nektek, hogy ez csak álca! Szegény majd rájön később, hogy Ő fog nekem ugrálni és nem fordítva! 😀

Akárhogy is próbálják Tőlem megtagadni a kanapét nem sikerül a gazdiknak.

Eljött a hétvége ( be kell valljam egész héten éjszakánként is felszöktem ) és sajnos későn vettem észre, hogy a nőstény 2lábúm ( aki kómás fejjel, eléggé meggyötörten , sőt ijesztően nézett ki / hirtelen meg sem ismertem ) lejött a hálóból  és kiszúrta, hogy a kanapén fekszem és komprommitáló fotókat csinált rólam , amivel még meg is tud zsarolni, sőőőt a hím 2lábúmnak is megmutatta, aki úgyszólván vagy ugatván nem nagyon örült ennek a montázsnak. De mikor kiszúrtam h engem les már úgy voltam vele, hogy hagy csinálja majd visszaadom én még neki ezt többszörösen is valami jó kis bosszúsággal. Higgyétek el , hogy Ő jobban fog szenvedni mint én!!!! Ezért elkezdtem felásni a kertet, de nem szisztematikusan, hanem csak úgy összevissza , mindenhova lukakat és hatalmas gödröket ásva, még a szomszéd irányába is!

Nemsokára újra próbálkozom a fekhely megszerzésével!!

mi történik???

észrevett!!!!!!

valahogy el kéne bújni ….

áhhh inkább hagyom, már úgyis mindegy, lebuktam!

a bosszú első ízben! 😀

• Készítsük elő a fényképezőgépet
• Szedjük ki az elemeket kutyus szájából, és helyezzük a fényképezőgépbe.
• Távolítsuk el az ebet a szemetesből, és söpörjük le a pofijáról a kávészemcséket.
• Keressünk egy megfelelő hátteret a fotózáshoz.
• Helyezzük a kamerát állványra, és állítsuk be.
• Keressük meg a kutyát, ha meg van, vegyük ki a szájából a koszos zoknit.
• Tegyük a kutyát a kiválasztott háttér elé, majd siessünk vissza a géphez.
• Felejtsük el a hátteret és térden csúszva másszunk a blöki után, majd húzzuk ki a szekrény alól.
• Fogjuk a kamerát az egyik kezünkben, míg a másikkal tartsunk jutifalit az eb orra elé.
• Halásszuk elő zsebkendőnket, és takarítsuk le az orrnyomokat a lencséről.
• Töröljük fel a pisit.
• Zárjuk ki a többi élőlényt és peroxiddal óvatosan kenjük be a kicsi pofáját.
• Az újságokat rakjuk vissza a dohányzóasztalra.
• Keressünk egy csipogót, és a fejünk fölé helyezve próbáljuk meg magunkra felhívni a figyelmet.
• Igazítsuk vissza a szemüvegünket, és ellenőrizzük le, hogy nem sérült-e meg komolyabban a gép.
• Hívjuk segítségül a párunkat.
• Öntsünk magunknak egy hideg üdítőt.
• Üljünk le nyugodtan, dőljünk hátra, és határozottan fogadjuk meg, hogy soha többet nem állunk neki a házikedvencünket fotózni, csak ha már profi kiképzést kapott, vagy ha már nekünk is teljesen el ment az eszünk!

• most meg mit akarsz tőlem?

  új frizkó 🙂

Nem tudom , hogy milyen oknál fogva vagy vezérelve , de a gazdi megengedte, hogy felmásszak mellé a kanapéra ( biztos megártott neki a sok eső vagy depis az ősz miatt , tuti hogy valami nem oké a nőnél 🙂 ) és ennél jobb érzést nem igen lehet tapasztalni. Rögtön bevackoltam magam mellé, aztán rá, és végül próbáltam letolni az ágyról, hogy enyém legyen az egész , mert KI MÁSÉ LEHETNE, HA NEM CSAKIS KIZÁRÓLAG AZ ÉN TERÜLETEM, de azt már nem engedte. Inkább lerakott! Aztán próbáltam visszamászni, de már késő volt. Azt hiszem túl hamar akartam megmutatni ki az erősebb! Legközelebb már okosabban csinálom! 😉

A kutya nevelése a kutya számára sem könnyű. Ki kell bírnia röhögés nélkül, hogy ez a sürgölődő, őt becézgető és a kedvét örökké kereső személy azt hiszi, hogy a kutya mellett az ember az úr a háznál. Ha kibírja röhögés nélkül, a nevelés befejeződött: a kutya átnevelte az embert.

Már mint korábban is említettem hím 2lábú gazdámnak az a mániája, hogy engem tanít és képez ( persze közben magát is netről, könyvekből innen-onnan , amit talál) pl.: ül, fekszik, marad, lábhoz… stb , de vannak extrák is úgymint ugat, meg most valamilyen oknál fogva azt próbálja gyakoroltatni velem h menjek hátrafelé. MI VAGYOK ÉN RÁK???????

Ezt a kiképzősdit lassan már több mint fél éve csináljuk. Én szerintem perfekt módon csinálom a feladatokat, de persze ezért cserébe minimum jutalom falatot kérek és rengeteg sok dicséretet, ölelgetést meg tyutyujgatást, becézgetést és a kedvenc játékaimat …. egyszólván mindent amitől kicsiny lelkem és “icipici” önbizalmam még tovább növekedhet!

Eddig a gazdival kijártunk egy kis csoporthoz tanulgatni, fejlődni, de ez a program megszűnt, mivel voltak nemkívánatos 2-4lábúak. Nem örültem neki túlzottan h vége a bandázásnak, de így is megmaradt 1 jófej csahos nevezetesen LILI. Ő egy igazi fajtatiszta németjuhász, csak pár hónappal idősebb mint én és minden hülyeségben és 2lábú bosszantásban benne van, sőt van , hogy Ő találja ki a frusztráló őrültségeket. Így mostanság csak hétvégenként 1x járunk ki 1-2 órára alakítani.

Volt egy hírdetés fészen, hogy alakult egy kutyasuli a közelben. Gondolták gazdáim, hogy ez alkalomból elmegyünk és megnézzük, miként folyik egy eboktatás. Mit ne mondjak én olyan izgatott voltam a kocsiban , hogy folyamatosan izegtem mozogtam, sőt a legújabb dolog amit felfedeztem a nyár folyamán , hogy ha a nőstény 2lábúm (anya) hátra ül és lehúzza az ablakot megengedi , hogy kidugjam a fejem. Imádom ahogy az arcomba fúj a szél és kilógathatom a nyelvem. Ennél felemelőbb érzés kevés van. Szabadnak érzem magam , olyan mintha repülnék! 😀 Visszatérve a kiindulóponthoz, mikor megérkeztünk a suliba, valahogy rossz érzés fogott el. Nem volt az a megszokott környezet, furák voltak a helyiek és minden negatívnak látszódott. Volt ott még rajtam kívül pár blöki (staff, pitbull, németjuhász, roti), némelyik úgy viselkedett, mintha be lett volna nyugtatózva, de volt amelyik totál fel volt pörögve és agresszív volt mindennel és mindenkivel szemben. Egyetlen egy szimpatikus öleb  a társaságban egy kis 11 hetes németjuhász. Az egyetlen akivel normálisan lehetett kommunikálni és játszani. Véleményem szerint nem odavaló , őt is el fogják rontani és olyan lesz mint egy beszívott, nyálas dög, aki minden parancsra bólogat. EGY KUTYÁNAK IGENIS LEGYEN ÖNÁLLÓ AKARATA ÉS VÉLEMÉNYE, még ha ez nem is tetszik a 2lábúaknak. A megfigyelés alatt ( miközben bemutatták az ottani módszereket) rá kellett jönnöm, hogy az én gazdám egy KINCS. Itt nem volt se jutalomfalat, se ölelgetés, se kedves szó, se simogatás se semmi. Itt mindent úgy csinálnak és úgy próbálják felkészíteni és képezni a kutyákat -mint a kommunizmusban- mintha  egy robot lenne amit beprogramoznak és kész ennyi, vagy erőszakkal és hangos szavakkal. Nem tudom melyik ebtársam fog így valamit is megcsinálni, de Én nem kérek ebből köszönöm. Ott jeleztem mindkét gazdimnak folyamatosan, hogy én mennék haza, nem akarok itt lenni, bármit megteszek ma csak takarodjunk már el innen! Végül sikerült ezt elérnem 1-2 ültetés és fektetés után. Hallottam a kocsiban ahogy a saját 2lábúim sincsenek megelégedve ezzel a rendszerrel, így tudatosítottam magamban , h hála ide többet egyáltalán nem kell jönnünk! Az biztos , hogy kiborultam volna és bosszút álltam volna mindenkin, hogyha nekem itt , ilyen körülmények között bármit is tanulnom kellett volna!!!!!

Miután hazaértünk csendes pihenő volt, majd játék anyával aztán este apával egy két virsliért cserébe ül-fekszik mutatvány( ez sokkal szimpatikusabb ) .

Jajj azt majdnem kifelejtettem, h a gazdák megpróbáltak családi fotót készíteni, de Én sikeresen megakadályoztam a többi kis vérebbel együtt. 🙂 😀

(Képeket majd később hozok, ha végre felpakolja valaki a gépre! )

Addig is üdvözletem küldöm a többi CSAHOS BAJTÁRSNAK és 2LÁBÚIKNAK!

Ma a hím 2lábú ( apa ) bemutatott egymásnak minket a nyomi csirkével. Mikor kihozta a többiektől izgalmamban és éhségemben kicsit megtéptem szegényt, pedig már így is örülhet hogy a többi szárnyaspajtás nem bántja őt azért amilyen.

Aztán “apa” miután helyrerakott a csirketámadást követően , megengedtem Nekik h közelebb jöjjenek hozzám anélkül hogy tollászkodjak! 🙂

Íme képekben:

Már alig várom a következő randinkat a bénalábú baromfimmal!

Egy átlagos nap ( ahol nincs semmilyen extra kihívás , vagy baleset ) így telik nálunk…

Reggel, vagyis inkább nevezzük hajnal 3-4 óra körül egyszeriben rám tör a mehetnék (ennek később elmagyarázom a miértjét ) és elkezdek valamit szétrágni, vagy nyüszögni, vagy bármi idegesítő dolgot csinálni , amitől tudom h a 2lábúak odafent felkelnek és le kell jönniük ( az általában aki hajlandóságot mutat arra h megtegye 99%-ban a hím 2lábúm) , hogy kiengedjenek vagy megkérdezzék h mi a búbánatos bajom van. Persze ezt megtehetnék kedvesebb modulban is , de úgy látszik nem megy nekik ilyenkor még a jópofaság. Ekkor vagy kijön velem együtt Cupák-szobacirkáló barátom is vagy bent marad és kb félóra múlva elkezd persze hisztizni , hogy ő is ki akar jönni utánam.

Miután kiértem az az első dolgom h elvégzem jól megérdemelt dolgomat, majd elkezdek istentelen módon ugatni valami/valaki miatt és felkeltem az összes szomszédot, főleg a közvetlen mellettünk lakó 2lábú hímet, általában direkt ott ugatok azon az oldalon, hogy biztosan meghallja csodálatos hangomat és közben magyarázom neki, hogy jó lenne hogyha elköltözne végre , mert r*hadtul idegesítő egy személy és undok , b*nkó, nem tisztel semmiféle négylábút ( és itt nem csak a kutyákra gondolok) sőt, még 2lábút sem. Azt imádom a legjobban, mikor felidegesíthetem! 😀 Senki nem bírja elviselni, nem úgy mint az Enyémet, mert Én gyönyörű vagyok, cuki és jófej ! 😀

Mikor már kiugattam magam és beleuntam a magyarázásba, jöhet a játék. Sikerül mindig megtalálnom ( pedig direkt el van téve vagy magas helyre vagy valami más bútor mögé vagy alá, DE hát előttem nincs akadály) a hím 2lábú unokaöccsének játékait, amit bezzeg nem akar velem megosztani , így csak ekkor van lehetőségem Nekem is birtokolni és kiélvezni a dolgokat. Kicsit mindig megcsócsálom, néha sajnos sikerül teljesen szétszednem és így már nem érdekes a kisautó, vagy labda, vagy dominó… stb. Igazából fel sem tudnám sorolni azt a sok érdekes dolgot amit ilyenkor megkaparinthatok. A másik kedvencem a hím 2lábú rokonainak cipői és papucsai (SZIGORÚAN CSAK AZ ÖVÉKÉT RÁGOM ÉS SZEDEM SZÉT A KÉT GAZDIÉT SOSEM). Imádom csócsálni, cibálni, szanaszét szedni. Kicsit megigazítom a szabásukat, mert szerintem így nem kényelmesek , de senki nem értékeli a kreativitásomat, pedig mindezt jó szándékkal teszem. Néha nyáron ellopok egy-két zöldséget, széthordom a kertben, megkóstolom, de nem visz rá a lélek h ilyeneket egyek.

Ha ezen is túljutok végre eljön az idő mikor már a 2lábúim is felkelnek, ez általában olyan fél6-6 körül bekövetkezik. Beengednek, én üdvözlöm őket ugrálással , dörgölőzéssel, nyalogatással, bökdöséssel, nyüszögéssel, ugatással és minden egyébbel amire egy kutya képes. Tudom, hogy miden reggel ha ilyen korán felkelnek dolgozni indulnak, így próbálom megakadályozni Őket ebben (nem hagyom őket öltözni, bemegyek a fürdőbe miközben a dolgukat végzik, rájuk lépek, elviszem egy -két holmijukat) de sosem sikerül, mindig otthon hagynak a 3 kis szobacirkálóval, pedig én nagyon szívesen elkísérném bárhova bármelyiküket. Mikor elindulnak kimegyek a kapuhoz, kikísérem Őket és elbúcsúzom.

Napközben játszunk, rohangálunk, szétszedünk mindent ami mozdítható, és ásunk. Szerintem a top 10-es listámon ez lehet a 3-4. helyen a kedvenc elfoglaltságaim között. Már próbálták megakadályozni rácsokkal és egyéb gátló eszközökkel h ne ássak, de Én vagyok annyira szemfüles , hogy keresek / találok másik területet ahol újra elkezdhetem a bunker ásását.

Délután/Este végre megérkeznek a 2lábúim. Először általában a nőstény 2lábúm érkezik haza. Jön a nagy batyujával és meg csóválok a kapuban és alig várom h végre kinyissa az ajtót és hozzábújhassak egy kicsit. Persze a kis Laraszobacirkálópincsifajzat ugat és nyüszít mint egy fába szorult féreg és szétkaparja a lábát a nőstény 2lábúmnak, pedig már mondta neki h ne csinálja de egyszerűen kényszeresen ugrál és rohan. Később megérkezik a hím 2lábúm is. Ő hazajön, köszön a nőstényének utána nekünk. Az első dolga h kávét igyon, majd ha éhes eszik Mi közben nézzük és csorgatjuk a nyálunkat , valamint próbáljuk nekik jelezni hogy: HÉ HAVER ITT VAGYOUNK ÉS NEM TETSZIK, HOGY TE ESZEL MI MEG ÉHEZÜNK!!!!! Ha a hím 2lábúmnak jó kedve van kimegyünk a kertbe kicsit játszani meg tréningezni ,mert ez a mániája ( de erről majd később egy másik monológban). Utána végre KAJAIDŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ van! Ez a másik kedvenc időtöltésem a top 10-es listán. ( Azt hiszem majd le kell írnom nektek a top10-es listám pontjait is, hogy értsétek mi a legjobb nekem, mi a csúcsszuperkirályság )

Ha mindennel megvolnánk , akkor jöhet a szundi és a bújkálás a 2lábúakhoz.

Este lefekvés, Rozi föl a 2lábúimmal ( ezért van a bosszú hajnalban, a korai kelés és minden egyéb csíntalanság ), Én meg maradhatok lent a másik két kis szobacirkáló barátommal.

Másnap minden kezdődik előlről! 🙂

Az élet persze nem annyira egyszerű itt egy kutyának,mint azt az emberek gondolják.

Tudjátok együtt élek 2 kétlábú Gazdival és nem utolsó sorban 3 másik ebbel , akiket Én csak szobacirkálóknak nevezek! Tudniillik hiába vagyok én a családom legfiatalabb tagja , mégis a legnagyobb vagyok mind közül ,és ezt erősen tudatosítom a többiekben is! Ami persze nem mindig jön össze,mert a gazdik valamelyike mindig belemagyaráz az én fegyelmezési módszerembe,pedig ha tudnák hogy ennél jobb módszer nincs akkor hagynák , hogy csináljam a dolgomat zavartalanul. A szobacirkálóknak nevük is van , mert a 2lábúak úgy gondolták , hogy valamilyen úton-módon szólni kell hozzájuk. Tehát a legidősebb ( már 6 éves) egy kis mini (szerintem kisnövésű) palotapincsi nevezetesen Csücsi, habár mostanság általában csak Rozinak hívják a nőstény 2lábú hülyeségéből, amit a mai napig nem értek, hogy hogyan jött ez Neki. Szóval Rozinak van két kölyke amiket Kedves Olvasóm , ha majd meglátsz el sem hiszed h belőle érkeztek. A kan neve Cupák… vele még játszani is szoktam , de mire én belemelegszem a játékba Ő már megunja vagy elfárad, olyankor megpróbál helyre rakni, de esélye sincs velem szemben. A szuka pedig Lara névre hallgat,nah hát belőle csak annyit látsz folyton, hogy kényeskedik és folyton bújik mindenkihez, Ő igazi kis pincsi vért örökölt!Nem mellesleg ők is idősebbek nálam már 4 évesek.

A két gazdikról csak annyit egyelőre , hogy imádom őket , de azért néha jó kiborítani mindkettőt!