Jó cselekedet

Ezek a nemnormálisak ( 2lábúim) azt hiszik, hogy valami állatotthon vagy valami menhely féleséget üzemeltethetnek az ÉN beleegyezésem nélkül.

Történt ugyanis az elmúlt héten, hogy ÉN nagyban játszom kint a kertemben, élem az életem, nyüstölöm, kergetem, kínzom a kis szobacirkálóimat, figyelem a szárnyasaimat, ásogatok, teszek-veszek…. erre megjelenik a kapu előtt valami törpeszerű idegen kutya. Naná, rohanok a kapuhoz, hogy megmondjam neki a magamét, nagyon gyorsan húzzon el az én portámról és meg ne lássam többet mert különben szétcincálom a kis életét. Az meg csak ott ül bután, rám sem néz, csak bambul ki a fejéből. Egyre hangosabban magyarázok neki de rám sem hederít. Egyszer csak feltűnik a hím-2lábúm jön a kapu felé én meg ott ugatom neki, hogy nézd meg mit képzel ez a kis marcangolni való dög magáról idemerészkedik és , hogy nagyon gyorsan tüntesse el a környékről!

Erre mit csinál ez az elvetemült ?????? Fogja és behozza. Azt hittem megüt a guta! Persze a 3 kis bajkeverő társamat sem kell félteni, azok is teljesen kiakadtak és morogtak, magyaráztak …. próbálták tudatni, hogy ez a legrosszabb ötlet amit a gazdi tehetett.

Hozta az ölében, ott mutogatta azt hitte, hogy ettől bármit is változik a véleményem, vagy esetleg megkedvelem , de abban a pillanatban gyilkolni tudtam volna… az ÉN gazdám ezt a kis csimbókos kutyafélének mondott valamit ölelgeti és babusgatja… éééééééééés, ha ez még nem lenne elég  a KAJÁMBÓL igen jól olvasod az ÉN KAJÁMBÓL  adott neki, mert hogy “állítólagosan” sovány meg stb….. Rettegtem attól, hogy az egész zsák eleségemet felzabálja!

A kis bolhazsák miután jól megtömte a bendőjét elterült és aludt. Gondoltam legalább nem zavarja meg a napi rutinomat és addig is csendben van, mert tudni kell, hogy amég ébren volt addig csak nyüszögött , sírt, vinnyogott és bújt  folyamatosan a sarkában volt az ÉN 2lábúmnak. Mikor felébredt, már egészen hozzászoktam a látványához. Amíg aludt körbeszaglásztam, vizsgálgattam, hogy vajon mifélefajta döggel van dolgom/dolgunk. Tehát miután végre magához tért, gondoltam megpróbálok vele játszani. Azt hiszed ezzel lehetett?! Hát a nagy lósz*rt! Megint rákezdett óbégatni, bújkálni, úgyhogy hagytam is a fenébe az egészet. Inkább elkezdtem bosszúból kicsit pofozgatni, meg ráültem és ehhez hasonló kedvességekkel halmoztam el, mint a kis ölebeimet.

Persze bíztam abban, hogy ha hazajön a nőstény-2lábúm majd akkor ő jól helyre rakja a hímet és kipenderíti innen a kis szarzsákkal együtt. Nah erre mit ad isten…. még elolvadt tőle mikor hazaért, becézgette, tutujgatta, dédelgette. Ekkor a vérnyomásom ( ha lehetne kutyáknál mérni) már szerintem vagy 200 felett tornyosult! Az a kis szimpátia ami bennem volt a kis döggel szemben el is illant hirtelen!

Fogtam magam beültem a sarokba és csak lestem rájuk. Néztem ahogy ölelgetik azt az ebnek nevezendő valamit. Már félálomban voltam , mikor meghallottam valamit amitől felcsillant a szemem, mégpedig azt hogy ez a két magukat gazdiknak nevező 2lábú azt ecseteli, hogy nem tarthatják meg a szarost és vissza kell adni a régi tulajdonosának, vagy be kell adni a menhelyre, mert itt már nem fér el! Attól , hogy ezt meghallottam megnyugodtam, habár az a szó hogy menhely nem hangzott túl jól és valahogy hirtelen már nem is akartam hogy ez a kis dög oda kerüljön.

Aztán eljött az este. Vártuk , hogy megjelenjen érte valaki . És jöttek is. Hála így nem kellett menhelyre küldeni és még a régi gazdáihoz sem került vissza, hanem új szerető 2lábúakat kapott magának.

Azóta nem hallottam felőle és nem is szeretnék, habár a nap végére eléggé megkedveltem , de pontosan elég nekem ez a falka is akiket kordában kell tartanom!!